Bukta van! Jelentem, sikerült elszólnom magam a párom előtt az este, hogy vízkúrán vagyok. Puff.
Az úgy volt, hogy szóba került a Pünkösd hétvége, mint lehetséges strandolási időpont a gyerek jól viselkedése és az idő napsütésességének fennállása esetén. Na mármost. Nekem egybe részes fürdőrucijaim vannak. Párom megemlítette, hogy nem-e lehetne-e, hogy bikinit öltsek magamra, míg süttetem a napon a gömbölyded hátsómat. (Megjegyzem, ezen testrészemmel 90%-ban elégedett vagyok. Csak a hasam ne lógna. )
Nem! Bikiniben NEM mutatkozom sehol, senki előtt. Pedig van az is, úgy -20 kilóval ezelőtt még hordtam is! 😀
Na jó, csináltam fotót magamról csipkebugyiban meg melltartóban, hogy visszanézhessem a kúra végén, milyenből lettem milyenné. De az más. A strandon való ilyen megjelenésem viszont enyhén szólva közmegbotránkoztatásra adna okot az ott strandolóktól.
– Nem szeretném senki étvágyát elvenni a strandon.
– Nem szeretnék sem sajnálkozó, sem lesújtó tekinteteket látni, mikor végiglibbenek (trappolok) a stégen.
– Nem szeretnék obszcén beszólásokat hallani sem nyíltan, sem suttogva.
Szóval azt mondtam neki, hogy majd augusztusban, a szabadságunk idején veszek fel bikinit, ha nagyon szeretné.
Miért? Mi lesz akkor más?
Én hülye meg rávágtam, hogy talán addigra laposabb leszek. Addigra lemegy pár kiló a hasamból.
Na, innentől hallgattam, hogy neki így vagyok jó, és büszke rám. Meg hogy el fog tűnni a cicim, mert tuti le fog menni az is. És a fenekem is kisebb lesz.
Jaj, ne már! A hasamból lefogyok, a cickók meg így se kicsik. D-sek, hogy pontos legyek. Fáj is a hátam tőle rendesen. A fenekem meg legfeljebb felnyomja magát 100%-ra nálam is. 😀
Szóval elárultam neki, hogy vízkúrázok. Furcsállta is mostanság a fene nagy ivászatomat esti beszélgetéseink alkalmával. Olyankor általában teát iszom, esetleg vizet. És többet mosolygok!
Igen, a vízkúra a kedvemre is jó hatással van. És örülök neki nap, mint nap, hogy a hasam helyett a földet látom a cicim alatt. 🙂
És az én édes egyetlenem erre kitalálta, hogy a fogyás nem fog menni mozgás nélkül. Puff! Vesz nekem egy versenybiciklit!
Hogy mi vaaan? Évek óta nem kerekeztem. Anno igen, elég gyakran és elég sokat is. Meglátszik a vádlimon. 😀
Szóval most itt tartunk. Ha megkapom a bicajt, kénytelen leszek vele közlekedni. Elvégre Miskolc tele van jófajta kerékpárutakkal, ami a felfedezésemre vár.
Remélem mostanában nem lesz ideje cangát nézni. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: