Melóhely. Ülőmunka. Olyan, hogy reggel 8-kor leteszed a segged, és 3-ig fel sem állsz. Csak 5-10 perces szünetekre mész ki. Irodai meló, telefon kapkodás, írogatás, excell táblázatkezelés, amitől a szemem behülyül, néha egy-egy levél, megrendelés. Semmi különös. Ja, néha el kell pakolnom a felgyűlt iratokat, de az se sok. A legnagyobb “sportot” az életemben a mappák pakolászása, és a bevásárló szatyrok cipelése jelenti.
Mikor visszajöttem dolgozni, előtte ugyebár otthon gyerekeztem. Szóltak, hogy vagy jövök most, vagy később ne keressek náluk melót. Hát mentem. Vidéken nem sok munkalehetőség akad, ami meg van, azt meg kell becsülni. Engem még így tanítottak, így neveltek a szüleim.
Előtte a gyerek mellett meg volt a napi mozgásom, hiszen hiperaktív a lurkó, mai divatos szóval élve. Szerintem meg csak túl eleven. De hát én Anya vagyok, az orvos meg csak orvos. Szóval megvolt a napi kilométerem, és a bicepszem is szépen kifejlődött a gyerkőcfelemeléseknek köszönhetően. És hát jó súlyban volt a lurkó, jött magától tőle az izom. 🙂
Mikor visszajöttem dolgozni, és 8 órában ülni egy helyben, bő 1 év alatt rám pakolódott 20-21 kiló. Aztán még vagy 5 azóta. Nehogy már ne. Állítólag az idegtől. Na persze. Válás az extől, gyerekelhelyezés, bírósági tárgyalások, láthatások alkalmával sorozatos konfliktusok, napközbeni elválás a gyerektől. Mind-mind nagyon megviselt, még ha nem is mutattam ki. Jó, néha látszott rajtam, hogy idegroncs vagyok, legalább is a kollégák szerint. De sokat segítettek, támogattak lelkileg. Már amennyire a pasiktól ez kitelik.
A kilók pedig csak gyűltek. Észrevétlenül kúsztak fel, és mire észbe kaptam, a nadrágjaim többségébe már bele se fértem.
Próbálkozásaim voltak persze, de többnyire fellángolásszerűen. Volt, hogy reggelente hajnalban azért keltem korábban, hogy fél órát tornázzak. Ment egy darabig, le is ment pár kiló, de mikor abbahagytam, mind visszajött. Meg még 1-2 ráadásba. Nem bírtam a korán kelést. Amúgy is fél 6-kor keltem a buszhoz, a torna és zuhany miatt meg fél 5-kor. Elég hamar elegem lett belőle, főleg a sorozatos kialvatlanság miatt.
Aztán próbáltam nem enni. Nem jött be. Az éhségtől folyamatosan kóvályogtam, nem tudtam koncentrálni a feladataimra. Tanulság: enni kell, sőt kötelező!
Régebben, még a gyerek előtt is voltak súlyproblémáim. Többféle kúrát próbáltam, és csináltam végig. A 90 napos kúra egész jól ment, de fogyni nem sokat fogytam tőle, viszont folyamatosan éhes voltam. Az alma-párizsi kúra se sokat használt. Illetve de, hozott némi eredményt, konkrétan azt, hogy megutáltam az almát! Püff neki. A kalóriaszámlálástól falnak mentem. Az matekszakosoknak való, nem nekem. 😀
Aztán ott volt a Norbi, akiért az ország egyik fele odáig van, meg vissza, a másik fele meg szidja, mint a bokrot. Én nem. Én felnézek rá, mert amit elért az életben, arról sokan csak álmodozhatnak. És letett valamit az asztalra, ami nagyon jó ugyan, csak ugye pénz kell hozzá. Ha rendesen akarsz étkezni, és csak Norbis cuccokat enni, az biza nem közalkalmazotti fizetésnek való mulatság. De csináltam egy darabig, még a mozgásra is rávettem magam. De hosszú távon költséges egy mulatság. Így az is abbamaradt.
És persze, hogy sportoltam is, úgy 8-10 évvel ezelőtt. Heti 3-4 alkalommal kix-box aerobikot nyomtam, ami nagyon!!! megnyomta az állóképességem. Az elején nem bírtam persze, de nem adtam fel. Mindig egyre tovább és tovább jutottam, mígnem sikerült az alaptréninget végigcsinálni. Hatalmas sikerélmény volt! Talán megint leszek olyan bátor, hogy nekilódulok valamikor. Úgy 15-20 kiló minusz múlva. Addig nincs értelme, mert csak szívroham lenne a vége. 😀
Egyenlőre a vízkúrára koncentrálok. Nem érzem, hogy fogyóznék, hiszen változatlanul azt eszem, amit eddig is. Viszont a mennyiséget lejjebb kellett adnom. Nem, nem azért, hogy fogyjak, hanem mert egyszerűen a szokásos mennyiség elfogyasztása után rosszul voltam! Így csökkenteni kényszerültem az elfogyasztott étel mennyiségét. Picivel kevesebbet eszem, mégis jól vagyok lakva. És nem vagyok éhes! Ami lényeges elem, legalábbis nálam.
Nem ámítom olyanokkal magam, hogy ettől 1-2 hónap alatt ledobom a hájam, de 3 hónapi kúra után valamilyen eredménynek lennie kell ahhoz, hogy kedvem és erőm legyen a folytatáshoz. Persze még nagyon az elején vagyok, de bízom a vízkúra hatásosságában. Ésha mégsem jönne be a kívánt eredmény, hát akkor se veszítek semmit, legfeljebb gazdagabb leszek egy tapasztalattal.
Viszont, ha működik, és valóban megindul a 2. hónap után a zsír lebontása és eltűnése, akkor hosszabb távon mindenképp érdemes folytatni a kúrát.
Pénzbe nem kerül. Változtatni nem kellett az étkezési szokásaimon. Ha végig csinálom, csak nyerhetek vele!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: