Sz2kepticizmus. Ez a legjobb szó rá.
Az van, hogy csinálom én rendesen ezt a vízkúra micsodát, mégsem vagyok boldog az eddigi eredményektől.
Jó, lement pár centi meg 2 kilócska, mint tudjuk. De itt meg is állt a dolog. Egyenlőre.
Legalábbis nekem úgy tűnik. És bármennyire is AKAROM, baromira nehezemre esik némely reggel meginnom a legalább 6 dl vizet.
Csökkent a kezdeti lelkesedés? Meglehet.
De akkor sem adom fel!
Adok még némi esélyt arra, hogy kiderüljön, hosszabb távon hogy működik. Mert rövid távon bejött, az kétségtelen. De hogy 3-4 hónap alatt mit lehet vele elérni, az még kérdéses a számomra.
Ismert az a tény is, hogy a legtöbb fogyás egy idő után stagnál, aztán újból beindul. És nagyon remélem, hogy MOST ebben a fázisban vagyok, mert nagyon szeretnék még fogyni.
Nem elégszek meg pár centicskével, mivel nekem araszokat kellene fogynom ahhoz, hogy normális súlyú tartományba kerüljek.
Lusta vagyok, ez tény. Lusta, mert majd 100 kilóval nem olyan könnyű mozogni, ugrabugrálni, mint 50-60 kilócskával. Épp ezért hoztam haza egy kutyulit, aki rendesen le is mozgat minden nap. 😀 Ha magam miatt nem is, de miatta muszály megmásznom minden nap plusz 4 alkalommal a 3 emeletnyi lépcsőt, plusz az ebbel rohangálni, labdázni, stb. Tehát mondhatni a mozgásban eltöltött percek 😀 száma jelentősen nőtt az elmúlt 2 hétben az életemben. És nem panaszkodom, mert valóban könnyebben megy a lépcsőzés. De valahogy többet vártam ettől az egész kúramicsidától.
Hogy csalódott vagyok-e? Talán. Többet vártam tőle, de talán túl magasra tettem a lécet magamban, és most kissé le kell nyugodnom, át kell gondolnom, hogy valóban jó-e így. És ha változtatni kell valamit, akkor mi legyen az.
Mindenesetre bízom benne, hogy az átmeneti stagnálás után beindulnak a dolgok. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: